Ornitozis

Az ornitozis a leggyakrabban előforduló betegségek közé tartozik a galambok között. Kórokozója a világ minden részén megtalálható, ahol madarak élnek. Az úgynevezett Chlamydiák által okozott fertőző betegség, mely az állatról az emberre is átvihető zoonois betegség. Az ornitozis állatról állatra közvetlenül terjed kórokzó-tartalmú ürülék, orr- és garatváladék vagy éppen a könny útján. Közvetett úton terjed a betegség galambról galambra fertőzött takarmányon, ivóvízen, levegőn át. A tolltetvek élő fertőzésközvetítők. A különböző baromfi fajok és vadonélő madarak, sőt rágcsálók is szerepelhetnek a fertőzés átvitelében. A betegség lappangási ideje 5-15 nap. Minden kórú galamb fogékony a kórokozok iránt, bár a betegség sokkal gyakoribb a fiókákban és a növendékekben, mint a felnőttekben. A galamb-ornitozis tünetei többfélék lehetnek. A tünetek néha csak egy-egy galambon jelentkeznek, néha azonban az állomány több egyedén látunk különféle tüneteket. A betegség kezdetén megfigyelhető a zavart általános állapot, a lankadó élénkség, a csökkenő takarmányfelvétel, fokozott vízfogyasztás, a teljesítmény hanyatlása és a nagy felnevelési veszteség. Aszerint, hogy az ornitozis melyik tünete jelentkezik, illetve melyik a legkifejezettebb, a következő formákat különböztetjük meg.

1. Kötőhártya gyulladás : Ritka kivételektől eltekintve csak az egyik szem kötőhártya gyulladása jelentkezik tünetként. Az állatok érzékenyen reagálnak a közvetlen fényre és azt kerülik. A gyulladásos folyamat következtében a könnycsatorna beszűkül és egyidejűleg fokozott könnytermelés indul meg. És ez már nem képes a könnycsatornán teljes egészében lefolyni, ezért kicsorog a szemhéjra. A könnyfolyás kezdetben vízszerű, később nyálkás, végül pedig már baktériumos fertőzés következtében nyálkás-gennyes lesz. Hosszú lefolyás esetén a szaruhártyára terjed a gyulladásos folyamat és vaksághoz vezet, a szemhéjak pedig szabálytalan, torz formát öltenek. Fennáll a viszkető érzés is. A galambok erre enyhülést keresnek és szárnyukkal simogatják szemüket. Ezzel előáll az ornitozisra jellemző kép, amikor a szárny egyes fedőtollai a szemhéjra odaragadnak. Az első esetet követően egymásután, az állomány mind több galambja mutatja a szemhéj kötőhártya gyulladás jeleit. Egyidejűleg általában csak kevés állat betegszik meg úgy, hogy az állomány átfertőződése 3-4 hétig is eltart.  Az ornitózisnak ez az alakja általában jóindulatú, elhullás csak ritkán fordul elő.
2. Orrhurut: A betegség sokszor a felső légutakat támadja meg. A galambok gyakran tüsszögnek. Ez különösen jól megfigyelhető este, az elcsendesedett galambházban. Orrhurut jelentkezik, kezdetben vízszerű, később sárgás-nyálkás orrfolyással. Ha a tüsszögő galambot megfogjuk és az orrdudorokra hátulról előre irányuló enyhe nyomást gyakorlunk, az orrnyilásból kevés váladék szivárog. Később az orrnyilásokból már nyomás nélkül is nyálkás tapadós váladék szivárog. Ettől a váladéktól a galambok tüsszögéssel, a fej rázásával és dörzsölésével igyekeznek megszabadulni. A váladék az orrtájékon felrakodik, s az orrjáratokat vagy az orrnyílásokat szűkíti, esetleg elzárja. Emiatt az állat lehajtott fejjel áll, nehezen lélegzik, máskor nyitott csőrrel veszi a levegöt.  Az orrdudorok szürkésbarna színűvé és nedvessé válnak és a fej tollak is erősen szennyeződnek.
3. Tüdő- és légzsákgyulladás: A Chlamydia-fertőzés súlyos tüdőgyulladássá fejlődhet, amely légzsákgyulladásába megy át. Kialakul az úgynevezett „hörgő-nátha”, melynél jellegzetes hörgés és szuszogás hallható. A felső légutak gyulladásánál többnyire a Chlamyiákkal és Mycoplasmákkal kialakult vegyes fertőzés áll fenn. A szem és az orr megbetegedésével ellentétben, mely lassan fejlődik ki, a tüdő-ornitozis hirtelen lép fel. A folyamat a tüdőből átterjedhet a légzsákok falára is. A megbetegedett galambok nyitott csőrrel, nehezen lélegeznek, a legkisebb izgalomra a légzési nehézség fokozódik, később erős hörgői lélegzés alakul ki. A madár hangja rekedté válik, sőt hangját teljesen el is vesztheti. A betegségnek ez az alakja mind a gyógyulás, mind egész lefolyása szempontjából kedvezőtlen. Rendszerint hosszú idő gyakran hónapok telnek el, míg a légzés újra rendes lesz. Az ilyen galambok kedvetlenek, keveset esznek, sokat isznak, felborzolt tollazattal ülnek, nem szívesen és keveset repülnek.
4. Bélgyulladás: Az ornitozis kórokozói okozhatnak hasmenést is madarainknál úgynevezett bélhurutot. Az erős hasmenés következtében a madarak lesoványodnak, ürülékük sárgás-zöldes színű, nyúlós-tapadósra változik. A kloáka körüli tollak az ürüléktől összetapadnak. A beteg galambok étvágytalanok, nem párosodnak, esetleg megkezdett vedlésük nem folytatódik. Ha idejében felismerjük és gyógykezeljük, a gyógyulási kilátások kedvezőek.
5. Ízületgyulladás: A szárny és a láb különféle ízületei betegednek meg. Az ízületek megduzzadnak és mozgászavarok lépnek fel.
6. Vegyes tünetekben megnyilvánuló betegség: Ritka az ornitozis tünetei közül hogy több is jelentkezzen egyszerre a galambokon. ebben az esetben a gyógyulási kilátások nagyon kedvezőtlenek. Az ilyen galambok az esetleges gyógykezelés ellenére is rendszerint rövid idő alatt elpusztulnak.
7. Lappangó fertőzöttség: A fertőződött állományok egyedeinek nagyobb részében nem fejlődnek ki a felsorolt jellegzetes tünetek, hanem egy-két napig tartó, alig észrevehető bágyadóság után, vagy többnyire tünetmentesen átvészelnek. A madár ilyenkor teljesen egészségesnek látszik azonban ezek a  madarak vallhatnak a betegség fenntartóivá illetve terjesztőivé. Ilyen módon az ornitozis egyes állományokban állandósulhat anélkül, hogy különösebb veszteséget okozna.

A fertőződés leggyakrabban a beteg galamb váladékával, ürülékével szennyezett ivóvízzel vagy takarmánnyal és belégzés útján történhet. A betegséget behurcolhatjuk, újonnan vásárolt egyedekkel melyen nem mutatják a betegség jeleit. Különösen nagy a fertőződés veszélye versenyzés vagy kiállítás céljára közösen szállított galambok között. A betegség akkor tör ki a lappangó állapotából, ha a tartási és takarmányozási viszonyaik romlanak, ha ellenálló kepeségük csökken. Az ornitozis elleni védekezést megelőzéssel kell kezdeni. Körültekintően kell eljárni új madarak beszerzésekor. Ezeket vásárlás után el kell különíteni karanténba, kell helyezni mielőtt, beengedjük állományunkba.

Gyógykezelés: A fent említett tünetek megjelenésekor az állományt kezelni kell. Függetlenül attól, hogy hány galamb látszik betegnek az egész állományt kezelni kell. A betegség gyógyítása hosszantartó az állomány antibiotikumos kezelése akár 3-4 hétig is eltarthat vagy akár hosszabb ideig. A legcélszerűbb kezelési forma valamelyik tetraciklin származék adása a galamboknak elsősorban dorxiciklin alkalmazása. A hosszantartó gyógyszeres kezelés alatt a bél hasznos baktériumai kipusztulnak. Probiotikum adása a kezelés alatt értelmetlen ugyan is a bevitt hasznos baktériumok többsége az antibiotikumtól elpusztul. A hosszantartó antibiotikumos kezelés alatt a bélben elpusztulnak a hasznos baktériumok is melyek az emésztést és a vitamin termelést segítik. Ezek kivédésére a hosszú terápia alatt gondoskodni kell a B-vitamin és a K-vitamin beviteléről.

Felhasznált irodalom:

Dr. Talabér Zsolt – Galambok gazdaságos gyógykezelése

Ludvig Schrag – Galambbetegségek megelőzése, felismerése és kezelése

Biszkup Ferenc - Dr.Guoth János - Dr. Horn Péter - Haszongalamb tenyésztés

Dr. Szűcs Lajos - Dr.Szécsényi István – Galambtenyésztés