A MAGYAR ÓRIÁS GALAMB GYŰRŰZÉSE

Kérem, engedjék meg, hogy néhány gondolatot felvessek a gyűrűk és a gyűrűzéssel kapcsolatban. Úgy ér­zem, azért is fontos foglalkozni e té­mával, mivel itt is szükség esetén van egyfajta „kifutási időre" ne szóbe­széd alapján értesüljünk dolgokról, mint pl: én így hallottam, ő azt mond­ta... stb

Amit írásba foglalunk, az tény. Nem lehet elfeledni, nem lehet félrema­gyarázni.

Mire is gondolok? Megpró­bálom sorrendbe foglalni:

1.              Igaz, már minden galambtenyésztő és kiállító tudja, hogy csak a szövet­ség által rendszeresített, megfelelő méretű gyűrűvel ellátott egyedek bí­rálhatók a kiállításokon! Ellenkező esetben kizárással sújtják a galambot.

2.              Viszont már kevesebben vannak tisztában a jelzőgyűrűk használatá­val. A padlásszám (törzsszám) meg­szüntetésével azt gondoltuk, valamit megpróbálunk pótolni a névgyűrű használatával. Itt arra gondolok, hogy könnyebben vissza tudjuk ke­resni a galamb tenyésztőjét. Kizárva azt a lehetőséget, hogy egy-két év múlva saját galambot vásárolunk vissza vérfrissítésre, és csak ott jö­vünk rá, nagy tévedésünkre, amikor előszedjük a gyűrű igazolólapot. Igaz, ez nem jellemző a magyar óriás ga­lambra, mert azt hiszem, boldog az a tenyésztő, aki 20-30 galambot le tud gyűrűzni egy évben. Viszont azok a galambászok, akik ötvenesével, szá­zasával gyűrűznek fiókákat, már gyakrabban beleesnek ebbe a csapdá­ba. Bár hallottam king és strasszer te­nyésztőket, akikkel ez az eset meg­történt. Ennek ellenére sokan felvál­laltuk azt a plusz költséget illetve a tojástörés egy újabb lehetőségét. Mi­ért is írtam le ezt a dolgot ilyen apró­lékosan? „A szabályzat kimondja, hogy Nemzetközi Kiállításokon TILOS a jelzőgyűrűk használata, va­gyis a mi Országos és Fajtaklub kiál­lításunk Nemzetközi Kiállításnak számít! Ami azt jelenti, hogy jelző­gyűrűt (névgyűrűt) nem viselhet a galamb. Márpedig, ha tan, ezt a gyű­rűt csak levágással tudjuk eltávolítani a galamb lábáról. Ez pedig nem könnyű feladat, hisz jóval erősebb anyagból készítik, mint pl a szövetsé­gi gyűrűt. Bár nem értek egyet a pad­lásszám eltörlésével, de kénytelen vagyok a szövetség, a többség akara­tát elfogadni. Az is igaz, hogy a szö­vetség tájékoztatást tud adni arról, hogy az egyes tenyésztők milyen szá­mú gyűrűket rendeltek (már aki ér­deklődik iránta) és, hajói tudom eze­ket az adatokat az Interneten is követ­ni lehet. Az is igaz, hogy ma még nincs minden galambász birtokában a teljes elektronika, de a technika ma olyan hihetetlen gyorsasággal fejlő­dik, hogy ez csak évek kérdése és elérhető lesz mind galambász számá­ra. Az információ tehát elérhető kö­zelségben van hozzánk! Volna a témával kapcsolatban egy ja­vaslatom, amennyiben a Fajtaklub vezetősége is egyetért elgondolásom­mal és a klubtagok igénylik ezt a le­hetőséget: Továbbra is informálód­hatnánk a gyűrűk adataiból a te­nyésztő nevéről. Mire is gondolok? Azt hiszem, hogy nagyon kevés ma­dárra írják elő az átmérő 15 mm-es gyűrűt. Ezen adatokat kell megkérni a szövetségtől és így folyamatosan rendelkezésünkre állna a friss információ, amit éveken át meg lehet őrizni.

Gondolatom szerint sokan előszedik a hosszú téli estéken a Híradót és ol­vasgatják újra és újra a régi érdeke­sebbnél érdekesebb, bár néha elfelej­tett cikkeket. Meg kell említenem még egyfajta , jelzőgyűrűt", amit be kell vallják, én is szoktam használni, ha elfogyott a névgyűrűm. Ez pedig az előző évről visszamaradt szövet­ségi gyűrű. Ezzel kapcsolatban mi a probléma? Ha nem hallok róla meg­történt esetet, eszembe sem jutott volna, de sajnos a galambászok kö­zött is vannak „ügyeskedők", akik így próbálkoznak értékes pontokat szerezni a különböző mestertenyész­tő és röptető eredményeikhez. Miről is van szó? Felhúznak a galamb lábá­ra egy idei és egy tavalyi gyűrűt. így nevezik be az országos, illetve fajta­klub kiállításra. Bírálat alkalmával a bíráló azt az évjáratú gyűrűt fogadja el, amelyiken a magasabb évszám szerepel (pl 2002 - 2003-as évszám­ból ez év kiállítási szezonjában a fiatalabbat). Kis szerencsével kiváló esetleg fajtagyőztes galambot regiszt­rál a gyűrűszám alapján. A következő kiállításon - ha tényleg szép a madár - ismét hozza a tőle elvárható ered­ményt, kiállítás előtt levágja az idei gyűrűt és a másik sorszámú gyűrűvel értékes pontot szerzett tenyésztője számára. Ilyen módon egy galambról (rókáról) két bőrt lehet lehúzni, mivel tudjuk, hogy csak egy esetben fogad­ják el a kiváló, illetve fajtagyőztes eredményt a tenyésztői munkában. A további viták elkerülése végett konkrétan kellene jelölni egy időpon­tot a „neves gyűrű" használatával kapcsolatban, illetve csak egy szövet­ségi gyűrű használatáról. (Mint ahogy tette azt a nem szövetségi gyű­rű elfogadásáról is.) Hangsúlyozni kívánom, míg a szö­vetségi gyűrű egy olló segítségével eltávolítható, addig a neves, alumíni­um csőből készült gyűrű már sokkal nehezebb és fennáll a veszélye an­nak, hogy esetleg komoly sérüléseket okozhat.

3.              A gyűrűzésről: Mivel nincs meg­határozva, hogy a galamb melyik lá­bára húzzuk a gyűrűt, így az egyéni ízlés dolga, bár megjegyzem, általá­ban a jobb lábra szokták húzni. Mivel a mi szeretett fajtánk tollas lábú, ráa­dásul nem is kis tollpihékkel áldotta meg a Teremtő (hála az égnek), úgy nem kis gonddal jár annak felhúzása. Itt jön a következő fontos lépés és az EU-csatlakozáskor számunkra is kö­telező állatvédelem, amely kimondja, hogy tollas lábú egyedeknél a gyűrűt a láb felső részére, azaz a combra kell felhúzni! Itt akadályozza legkevésbé a tollak növekedését. Ebben a tiltás­ban van is valami, hisz biztosan talál­koztak már a tenyésztőtársak a gyűrű alatt betokosodott tollal, sőt volt olyan eset is, ha nem ellenőriztük gyűrűzés után többször kedvencünk lábát, az oly annyira bedagadt, hogy a gyűrűt le kellett vágni. A combon lévő tollak sokkal vékonyabbak és puhábbak, sőt a combra húzott gyűrűnél kizárjuk azt a lehetőséget, hogy tojásforgatás köz­ben kárt okozzon a gyűrűvel. Biztosan láttak már olyan tojást, amin megmaradtak a gyűrű által okozott karcok, elszíneződések. A gyűrűt túl korán sem húzhatjuk fel, mert leesik a fióka lábáról, vagy lecsúszik a comb­járól, ha pedig későn végezzük ezt a műveletet, akkor súlyos vérzéssel járó sérüléseket okozhatunk kedvencük­nek. Egy gyakorlati tanács a gyűrű fel­húzásával kapcsolatban. Vágjunk egy 10 mm x 12 cm-es nylon csíkot (minél vékonyabb legyen). A fióka jobb lábát hajtsuk hátra a tolltüszőket szépen ren­dezzük el, majd a nylon csíkot spirális alakban tekerjük a combtól az ujjak irányába olyan szorosan, hogy azzal fájdalmat lehetőleg ne okozzunk. Az ujjak végére érve az egyik kezünkkel a gyűrűt, a másikkal a fólia és az ujjak végét fogva enyhén csavart mozdula­tokkal felhúzzuk a gyűrűt egészen a combig. Nehézséget a talp és a térd okozhat, de azt leküzdhetjük egy kisebb folyékony samponnal vagy öblítővel a gyűrű belsejébe cseppentve, ezáltal az sokkal sikamlósabbá válik. Miután felkerült a gyűrű, az ellentétes irány­ban szépen letekerjük a fóliát és kihúz­zuk a gyűrűből, megforgatjuk a com­bokon a gyűrűt, hogy a tollak szépen elrendeződjenek. Nem árt azt néhány napig többször ellenőrizni és meg­forgatni a gyűrűt.

Ezeket a gondolatokat szerettem volna megosztani tenyésztőtársaimmal és elősegíteni a további tenyésztést. Szíve­sen venném más tenyésztők ötleteit, esetleg észrevételeit, hisz csak azokat a problémákat lehet orvosolni, módo­sítani, amelyekről tudomást szerzünk, és azokat megosztjuk egymás között.