Pár gondoloat a vörös Magyar óriás galamb tenyésztési gondjairól

Egy galambfajta minél több színben és rajzváltozatban való előfordulása az egész fajtát gazdagítja.Én csak vörös színben, vöröstarkában és a vörös higított színében, a sárga színben (ebböl csak pár darabot) tenyésztek. A vörös színű Magyar óriás galamb tenyésztésének gondjairól szeretnék néhány gondolatot leírni.Célom minél nagyobb testnagyságban, világos csőrszínnel, nagy lábtollal, jó fésűvel, jó vörös színnel és hagyományos alakban, formában tenyészteni a Magyar óriás galambot.

Kezdem elősször a testnagysággal. Hosszú időn keresztűl mindig a legnagyobb testsúlyú fiatalt hagytam meg.Ebben segítségemre volt a mérlegem.

Sok ismerös tenyésztőtársam megmosolygott akkor, amikor elmondtam, hogy a galmbjaimat megmérem. Először 30 napos korában mérem meg. Ekkor már nagy valószínűséggel következtetni lehet az elkövetkező súlyára és nagyságára, majd a születési év novemberében, december elején mérem meg újra. Akkor éri el abban az évbeni legnagyobb súlyát. Ekkor döntöm el, megtartom-e a tenyésztésben vagy nem.Majd minden vadon élő állat, de a háziasítottak is és a galamb is erre az időre szedi fel a súlyát, tartalékot képez a „sanyarúbb” hideg téli időre. Így a Magyar óriás is.Tojót 80 dkg alatt, hímet 90 dkg alatt nem hagyok meg.Kivételt képez, ha valami rendkívűli tulajdonsággal rendelkezik és azt az utódokban akarom átörökíttetni.Az évek folyamán a testsúly megnövekedett.Tavaly egy vörös hímem decenber eleji súlya 1 kg 26 dkg volt.

A másik igen fontos szempont a vörös Magyar óriás galamboknál a csőrszín a világos, csontszínű csőr. A világos csőrszínű egyedek párosítása és csak ezek utodainak meghagyása vezet célhoz.Azt tapasztaltam, ebben lehet a leggyorsabban eredményt elérni.Galambjaim 80 %-a világos csőrű, a maradék 20 %-a pala színű vagy jelzett csőrű.A bírálatnál erre joban oda kellene figyelni!Az országos kiállításon kiállított vörös galambok egy része kimondottan fekete csőrszínnel is magas pontszámot kapott!?

A Magyar óriás galamb egyik szembetűnő dísze a nagy lábtoll.Ez a galambhoz kötődő tolltulajdonság.Sokan a kis lábtollú galambra azt mondják nagy lábtolla volt, de „lejárta”.Ha a nagy lábtollú Magyar óriás galambnak a „tollminősége” is jó, annak bizony ha sárban jár, akkor is megmarad a nagy lábtolla.Példa erre, hogy ugyanabban az állományban, ugyanazon tartási körülmények között egyik egyednek szép nagy lábtolla van, addig a másiknál csak lábtollcsonkok vannak.S azt a tulajdonságát örökíti is, erre is szelektálni kell a galambot.

Kagyló alakú körfésű és a lábtoll a Magyar óriás ékessége.Egy rossz fésűvel „megáldott” galamb tenyésztésbe vétele évekre visszaveti az addig elért eredményeket.Generációkon keresztűl az ilyen galambok hozzák a ferde kontyú, fél oldalt fésűs „megáldott” galamb tenyésztésbe vétele de ezt legtöbb esetben csak jóindulattal lehet  vörösnek nevezni, mert vörösnek hívjuk a barna, szürkésbarna, kávészínű, kivilágosodott barna, matt színű egyedeket is.Egyik legnehezebb, de legszebb feladat és cél az igazán vörös egyedek kitenyésztése.

A vörös színű Magyar óriás színét szerintem legjobban a fekete példányok bevitele rontotta el. Elhiszem, hogy a vörös szín a fekete színén javít, de a fekete a vörös színün  csak ront.A vörös + fekete párositásából hasadhat ki jó színű, sőt világos csőrű egyed is, de ennek a galmbnak tenyészértéke nem sok, mert utodai a kékes szürkés hátat, farokvéget és aljat, sötét színű, fekete csőrt örökítenek.Én több mint 10 generáción keresztül vöröst vörössel,vöröset vöröstarkával, vöröset sárgával párosítok.Még így is hasadnak ki utodok szürkés , kékes hát- és faroktollazattal.A vörös szín nálam rögzitve van.Vörös színű, vöröstarka és sárga színen kívül más színű utodokat galambjaim nem hoznak.

A vörösek fehér színű egyedekkel való párositása is eredményt hozha. Persze a fehér színt éppolyan nehéz kitakaritani a vörös Magyar óriásból, mint a feketét. A fehérrel párosított velejárója a gyakrabban előforduló bükköny szem.

Nálunk általában minden olyan galambot, amelyiknek fésűje van és lábtolla, eléri egy átlag negyságot, Magyar óriásnak titulálnak.Hát ez bizony nagy baj! Ennek a fajtának megvan a hagyományosan kialakult alakja, formája. Két irányzat van a tenyésztőinknél.Egyik irányzat a rövid, már-már Kingre, Mondénra emlékeztető, de fésűs és lábtollas madár, a másik a megfelelő hosszúságú, széles mellű, mély állású galamb.Én ezt tartom követendőnek.Nézzük meg csak egy régi képet a Magyar óriásról.Annak nemcsak súlya volt de arányos hosszúsága is.

                                                                                           Bilau Márton