Magyar Begyes fajtaleirása

Származási hely: Valószínűleg a magyar óriással azonos származású fajta, amelyet azzal olykor kereszteztek is. Erre utal a korábban nem ritkán elöforduló kisebb-nagyobb mértékű „fúvás” is, amelyet alapot adott a  „török” melleti „begyes” jelző alkalmazására. Rendkivűli, a rövidlábú nagy begyesek között egyedülálló fajtajegyeit hazánkban elnyerve és egységesítve vált rögszilárddá. Küllemi jellemzőinek ( nagyság, alkat, fúvás)  páratlanságát látva és értékelve, századunk elején az akkor legismertebb begyes szakértő: RÜBESAMEN ezredes jelentős számban importálta Németországba és alkalmazta az ó-német begyes fajta tökéletesítésére. Itthon elsősorban a Nagyalföld városaiban és kisebb településeiben tenyésztették, de nem kevés és neves tenyésztőjük akadt Dunántúlon is, főként Somogy megyében. Nagy helyigénye miatt a tenyészetek száma az utóbbi évtizedekben erősen megfogyatkozott.

Testfelépítés, testtartás: Igen nagy termetű, rövid lábú nagy begyes fajta, melyet elsősorban a test hosszméretei jellemeznek. Csőrhegytől a farokvégig 50-55 cm, kitárt szárnyainak fesztávolsága  100-110 cm is lehet. Viszonylag rövid lábakkal alátámasztott törzsének tartására jellemző a mell mérsékelt emeltsége és hosszú tollak (evezők, kormánytollak) talajra fekvése. A test alsó vonala a begytől a hason át, háta a nyak tövétől a farok végéig lapos ivben hajló. Testének nagysága és arányai, de főleg evezőinek hossza következtében csak nehézkesen vagy egyáltalán nem repül.

Fej: Mindig sima, enyhén nyújtott. A közepes szélességű homlok középmagasan domborodó. A fejtető enyhébb íve, nyújtott hajlattal csatlakozik a nyak hátsó éléhez.

Szem, szemgyűrű: A pofák oldalain, a fejtető ívének közepe alatt helyezkedő szemek írisze a sötét (bükköny) szemű fehérek és a fehérfejű tarkázottak (barátrajzúak, babosak, darabostarkák) kivételével kukoricasárga, olykor narancsvörös vagy enyhén vérerezett gyöngyszínű. A viszonylag keskeny szemgyűrű finom szővetű, sima felületű, többnyire kétsoros. A tollazat pigmentáltságához igazodva világos pergamen színű, enyhén pirkadt vagy kékesszürke.

Csőr: Hosszú, tőben erős, a hegye felé elvékonyodó. Enyhén hajlott gerince kissé lefelé irányuló. A felső káva hegye az alsóra fordulva  végződik. A kék, kovácsolt kék, és a fekete valamint a kék- vagy fekete fejű egyedek csőre sötét szaruszínű, a fehéreké, a fehér fejű tarkáké, a vörös és a sárga egyszínűeké világos, enyhén rózsás árnyalatú. Az orrdudor alig kiamelkedő, sima felülete fehéren porozott.

Nyak: Hosszú, függőleges tartású vagy mérsékelten tátrahúzva, enyhén ívelt. A mellcsonti taraj hegyétől a csőrtőig terjedő felfújt, többnyire gömb alakú vagy olykor tojásdad golyva teljesen körülfogja.

Mell: Széles, de igen hosszú, a keskeny mellcsonti taraj ellenére is jól izmolt, mérsékelten emelt tartású, s nyugalmi állapotában (szünetelő fúvás esetén is) elöredomborodó. A levegővel telt golyva alsó íve a lábak előtt úgy fordul, hogy elfűződés (taille) alig mutatkozik.

Hát: Vállban széles, a farok irányába enyhe vájulattal, lapos ívet képezve, mérsékelten lejt, és az ugyancsak hosszú derékig fokozatosan keskenyedik.

Szárnyak: A test oldalaihoz lazán simulók. Pajzsban  viszonylag keskenyek, de szembetűnően hosszúak. A vállbúbokat a fúvás szüneteiben is jórészt fedi a nyaktő és a begy tollazata. A karevezők a hátra borulnak, de azt nem takarják teljes mértékben. Az enyhén ívelt (kardos) elsőrendű evezők igen hosszúak, végük a farokra fekszik vagy annak szélső kormánytollai  mellett fut ki. Eléri vagy gyakran meghaladja azok hosszát.

Farok: Hosszú, széles zászlójú tollai viszonylag keskenyre zártak, egymást laposan és hézagmentesen fedik. Végük- fúvás közben- érinti a talajt, sőt enyhén rá is fekszik.

Lábak: A test egyéb méreteihez viszonyítva rövidek, de erősek, s viszonylag tág állásúak. A has tollai a combokat csaknem a sakokízületig takarják. A csüdök és az ujjak tollatlanok. A karmok szarujának színe a csőrével egyező.

Tollazat, szín- és rajzváltozatok: A dús, a fedőtollak vonatkozásában is hosszú lábakból álló tollruha felülete sima, a testet lazán, de hézag nélkül takarja. A túlnyomó többséget képviselő egyszínűek elfogadottak fehérben, kékben (fekete szalagokkal), kovácsolt kékben, feketében, vörösben és sárgában. A jóval ritkább szalagos fakók alapszíne legtöbbször hígult kék. A szabályosan tarkázottak barátrajzúak, s ennek megfelelően fejük a tarkótól induló és kevéssel az áll (torok) alatt ívben záródó színválasztó vonallal határoltan fehér. Fehérek még ezenkivül az első- és a másodrendű evezők. A test többi részét a rajz nélküliek színének bármelyike takarhatja. Az ún. tarkák lehetnek babosak vagy darabos tarkák. Az előbbiek általában csak egy-egy tollra kiterjedő mintázata (babok), fehér alapszínen testszerte egyenletesen oszlik el és az evezőkre valamint a kormánytollakra is kiterjed. Gyakoriak és elfogadottak a csak kevés színes tollal tarkított „ritka” babosak, de tetszetősebbek azok, amelyeknek babozata a fehér alapszínt feles, 1:1 arányban tarkítja. Az ó-német begyesek színes (leginkább fekete) evezőket és kormánytollakat viselő, ún. „tigris” rajza is jelentkezhet, de nem képez önálló rajzváltozatot. A babosak tarkázata (babozata) leggyakrabban fekete, de elismertek a vörös és a sárga babozatúak. A kék színnel mintázottak úgyszólván csak darabos tarkákként fordulnak elő. Mint rájuk, mind a hasonló mintázatú vörös és sárga tarkákra, jellemzők a fehér alapszínen mutatkozó, kisebb-nagyobb, határozatlan alakú, de éles színhatárú tollmezők. Ezek esetében is tetszetős az alapszín és a tarkázat hasonló mértékű kiterjedtsége. Előfordulnak és elfogadottak végül a deresek is, amelyeknél a jellegzetes színeződés mutatkozhat bármely alapszínben.

Enyhe hibák: Kívánatosnál meredekebb vagy laposabb testtartás, szűk lábállás, a farkon kereszteződő szárnyhegyek, a tarka egyedek tört szeme, a babosak szálkás jellegű tarkázottsága, a fekete babosak sötéten jelzett felső csőrkávája és sötét karmai.

Súlyos hibák: Kifejezetten meredek testtartás, keskeny mell, fedetlen vállbúbok, vékony törzs. Ferde vagy elégtelen fúvás, a lábak előtti kifejezett elfűződés, a törzshöz nem simuló, rendezetlen vagy hiányos evezőjű szárnyak, a hát takaratlansága (bárdos állású, a hátra nem forduló másodrendű evezők), hiányzó zsírmirigy.

Gyűrűméret: 10 mm